Havazott, december 22-e volt.Azon a télen fehér karácsony ígérkezett.Egyedül voltam otthon.Kint éppen sötétedett és havazni kezdett.Nagyon szép látvány volt, ahogyan a szép fehér hó befedte a fákat, házakat, az autókat és az erdőt is.Leültem tv-t nézni, amikor zajt hallottam a bejárat felől.Odafutottam és az ajtó nyitva volt.A hó esett be az előszobába.A kilincs jégvirágos volt, és valaki kint a hóban állt háttal nekem.Fehér ruhát viselt és esernyőt tartott a kezében.Haja fekete, és bőre fehér volt mint a hó.Úgy éreztem mintha csak a képzeletem játszott volna velem.Megtöröltem a szememet és mire visszanéztem nem volt ott senki.Becsuktam az ajtót és visszaültem a tv elé.Nem tudtam másra gondolni csak a nőre a hóban.Hogyan került oda? Miért volt nyitva az ajtó?Egyáltalán hogy nyílt ki, hiszen kulcsra volt zárva?Amikor a szüleim hazaértek elmondtam mi történt.Ők azt mondták, hogy csak képzelődök.Ugye a hóban megmaradnak a lábnyomok.Ezért kirohantam és vizsgálgatni kezdtem a havat ott ahol a feltételezett nő állt.Semmi sehol.Nem tűnhetett el csak úgy, ez lehetetlen!Szinte éreztem a jelenlétét, és ahogyan elment mögöttem.Mire megfordultam senki sem volt ott, csak a szüleim néztek rám értetlenül az ajtóból.Anyám csóválta a fejét, apám komoran nézett rám.Este csak néztem magam elé, nem tudtam elaludni.Mire álomba gondolkodtam magamat éjfél felé járhatott az idő.Amikor kinyitottam a szememet egy befagyott tónál álltam.Egy halk női hangot hallottam.
-Segíts!Kérlek!Maradj velem!Add a kezed!
A titokzatos nő állt velem szemben.A kezét nyújtotta felém.Nem tudom miért, de menni kezdtem felé.Úgy éreztem vitt a lábam felé.Amikor odaértem hozzá és majdnem a kezéhez értem halványodni kezdett az alakja.Én kapkodni kezdtem érte de ez semmit sem ért.Egyszer csak eltűnt, majd jött a feketeség.Az ébresztőm hangjára ébredtem.A szobámban kellemes félhomály volt, mivel a hó befedte a tetőablakokat és nem volt hely ahol fény jöhetett volna be.Felkaptam az iskolatáskámat, lementem a lépcsőn, megreggeliztem és elindultam az iskolába.Amikor már az erdőben sétáltam az iskola felé, átfutott a gondolat rajtam, hogy nincs-e téli szünet.Odaértem az iskolához.Tolni kezdtem az ajtót, ami zárva volt.Csalódottan dőltem neki a falnak.Úgy is mindegy.Elindultam a parkba.Amikor odaértem senki sem volt a parkban, csak egy padnál ült valaki.Valaki fehér ruhában, fehér esernyővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése